ANNA ÉS MÁRK HONLAPJA
2009. január 22.
Kukucs! Hát itt vagyunk ismét! J Nem vesztünk ám el, csak kicsit elfáradtunk, ellustultunk az év végére. No de most gőzerővel elevenítsük csak fel gyorsan, mi is történt, mióta nem találkoztunk?!
Hát először is megjött a Mikulás bácsi. Márk kapott egy csodafúrót, s azóta csak barkácsol, csak barkácsol, ...
Képzeljétek! A Mikulás elhozta Nekünk ajándékba Gyöngyöst, aki egy hétig nálunk volt, és segített egy csomót Anyának. Így aztán rend lett a szekrényben, a polcokon, ... Köszönjük a sok-sok segítséget! S közben azért velünk is játszott egy csomót ám!
Aztán meg közelgett a karácsony, így elindultunk bevásárolni. Jártam a Kikában, Ikeában, Tescoban, Auchanban, meg egy csomó-csomó más boltban is. Hű! Hogy ott mennyi emberke van! Csak azt tudnám, mit kerestek annyira! Hisz tele volt a bolt érdekes játékokkal, díszekkel, kajákkal. Minek azt keresni, mikor ott van!?
Közben néha-néha meg is mértem magam a mérlegen, így most rögzítem, hogy Ti is tudjátok: december 11-én 4.870 g voltam!
Ja! Voltam ám a karácsonyi vásárban is! Irtó jó csülköt ettem! (Igazából Anyáék ették,én csak néztem. De csorgott is a nyálam nagyon!) És még sütöttünk mézeskalácsot is. Az ősök meggyúrták a tésztát, Márk pedig szép alakokat formált belőle. Apa meg akart egy mézeskalács házikót építeni, de az folyton összedőlt! Hát mérnök ember az ilyen?J
Na figyu! Ezt hallgassátok! Egyik este a bátyusom segíteni akart Apának valamiben, de nem sikerült igazán. Tudjátok, mit mondott ekkor? "Márk nem tudja kihúzni a dugót, mert Márk töpörtyű." Hát ennivaló bátyusom van, ugyi?
Aztán meg pucoltunk közösen halat a fürdőkádban, vásároltunk egy csodaszép fenyőfát, és ami a lényeg: Éppen 1 hónapos lettem, amikor Apa beültetett maga mellé a kádba. Azóta is ott fürdök! Alig várom esténként, hogy lubickolhassak egyet!!! Mikor érzem, hogy közeleg az idő, elkezdek nyafizni, meg hisztizni, bevetek minden női praktikát. No persze, ha meghallom a vízcsobogást, azonnal megnyugszom ám! Egyik este pedig úgy fürödtünk, hogy még Márk is beszállt egy kicsit. Csuda klassz dolog a bátyuskámmal fürcsizni! Tudtátok?
Persze a sok úszás akármennyire is egészséges, én azért csak gömbölyítem a pocakomat továbbra is. December 22-én már 5.280 g voltam!
És egyszer csak megérkezett a karácsony! Csomó jövés-menés, fincsi kaják (tápszer, tápszer, tápszer, ...), sok-sok ajándék. De a legszebb ajándékot én adtam az Ősöknek. Elkezdtem magyarázni, gügyögni és csuda kedvesen nevetni, mosolyogni!
Aztán egyszer csak kaptunk egy Vivi nevű játszótársat Szekszárdról. Egy csomó, de igazán egy csomó közös játék következett Vele. (Szerintem a végén már igen csak megunhatta szegény!) Köszönjük Vivi a sok türelmet, szeretet, játékot! Csuda jó volt Veled! Gyere máskor is!
És egyszer csak elérkezett a Szilveszter. Szerintem a Papikám hozhatta Szekszárdról, mert előző nap még nem volt Szilveszter, aztán Papi megérkezett, s rögtön az lett. No de ilyet Papi! Hogy csináltad? Egy óriási buli reményében klasszul feldíszítettük a szobát, vettünk trombitát, meg miegymást. És közösen koccintottunk is éjfélkor. (Hm! Ez jobb, mint a tápszer! Mi is ez a dolog? Valami pezsgő félét emlegettek Anyáék. No, majd jövőre figyeljetek! Akkor bedobom magam, s egyedül megiszom az összeset!J) Ja! És ekkor este aludtam teljesen egyedül először a saját kis ágyikómban!
Az új év rögtön új eseményeket is hozott ám! Január 3-án már egyedül oldalra fordultam, mindenféle segítség nélkül! Közben Apáék meg bútort szereltek nagy bőszen. Mintha nem lenne jobb dolguk az év elején! Még megmérni is elfelejtettek. No de azért leírom ám, hogy január 4-én értem el a bűvös 5.670 g-ot! Hogy miért bűvös? Találjátok ki! (És ha sikerült, mondjátok el Nekem is, mert fogalmam sincs róla!)
Közben meg is betegedtünk, felváltva, külön-külön, aztán meg egyszerre a bátyuskámmal. Csúnya köhögés, taknyos nózi, meg miegymás. Egy csomó időbe telt, míg mindketten kigyógyultunk belőle. De mi győztünk!
És akkor egyszer csak elérkezett január 10-e, az év egyik legjelesebb napja! Hisz az én bátyuskám 2 ÉVES lett!!!
Ugye milyen gyönyörű nagy fiú!?! Isten éltessen pici bátyusom nagyon - nagyon sokáig! Légy mindig olyan boldog baba, mint amilyen én vagyok mostanában!
Tudjátok, milyen ajándékot adott Márk Apáéknak? Január 11-én először mondta ki, hogy "a nevem Blaskovits Márk" ! Csuda klassz srác vagy, Márk manó!
Ezzel most búcsúzom is tőletek egyelőre, de megígérem, igyekszem hamarosan ismét jelentkezni! Csak tudjátok, mostanában nem érek rá olyan nagyon, elég sok energiámat elveszi a folyamatos gügyögés, meg evés, meg Apáék bosszantása, meg ... miegymás. Hízni is alig tudtam, 17-én voltam 5.940 gramm. Jó lesz belehúzni!
Vigyázzatok nagyon magatokra és egymásra is!
Mindenkit puszil:
a 2 hónapos Anna baba
Ja! És ne felejtsétek el felkeresni a fényképeinket sem! J
2008. december 01.
Már megint öregedtünk egy hetet a bátyuskámmal. Közben gyönyörködtem picike életem első hóesésében, és sorban fogadtam a látogatóimat. Eljött Márk kispajtása, Nándi, aki még Edinát, az anyukáját is magával hozta. (El ne áruljátok senkinek, de azt hiszem, gyakorolni jött. Mintha azt mondta volna Nekem a Nándi, hogy jövő tavasszal ő is beszerez egy ilyesmi kistesót) Aztán csütörtökön már nagyon untam a banán, így megbeszéltük Márkkal, hogy levisszük az öregeket egy kicsit sétálni. Hát mit mondjak! Volt ám nagy kapkodás! Cipő, sál, ruha, még egy ruha, meg még egy, ... Minek ez a nagy cécó? Jöjjön mindenki a saját, jó meleg kis babakocsijában, és akkor senki sem fázik, nem kell ennyit öltözködni. De ezeknek hiába beszéltünk! A végén már alig fértünk el a liftben, olyan kövérek lettünk! De azért csuda klassz volt ám a friss levegőn! El is aludtam már a kapuban, és békésen átszunyókáltam az egész utat. Aztán másnap megismételtük mindezt, csak egy kutyussal többen, és egy Anyával kevesebben. Azt hiszem, Apának kellene még vagy 2-3 kezet növesztenie, ha biztonságban akar minket tudni. (Várj csak Apa! Azt nézd meg, amikor majd én is szaladgálni kezdek! :o)
És közben el is érkezett a szombat, amikor is végre megismerhettem a nagyobbik bátyusomat, Gergőt, a Papikámat és Apa hugicáját a kislányával Szekszárdról. De ne higgyétek, hogy hagytam, hogy békében beszélgessenek, kajcsizzanak! Olyan ricsajt csaptam folyton, hogy a végén már a Márkot is túlkiabáltam néha! Aztán, mikor elfáradtam, szunyáltam egy kicsit, majd ismét.
Azért ma történt egy szomorú dolog is ám! A Kócos kutyuskánk elköltözött tőlünk vissza az anyukájához és a testvéreihez. Még meg sem ismerhettem igazán, s máris elutazott. Vigyázz magadra kiskutyus! Örökké szeretni fogunk, és mindig nagyon fogsz hiányozni Nekünk!
No de félre a búval, bánattal, s látogassatok tovább, keressétek meg az új képeinket. Találtok néhányat a két lurkó oldalain! Szép napot kívánunk Nektek: Anna baba és Márk manó
2008. november 23.
Hogy röpül az idő! Már egy hetes múltam! Épp a Márk manó bátyusommal beszélgettük a minap, hogy lassan valami jófajta suli után kéne nézni, ha már az ősök nem hajlandók lépni ez ügyben. Hisz napról napra fejlődöm. Mikor szerdán hazajöttem, 3.860 g voltam, és a tegnap esti fürcsinél már 4.270-et mutatott a mérleg. Jézusom! Mi lesz ebből így?!? Lassan ideje valami diétás - fogyókúrás kaja után néznem! Egy tündérlány nem lehet pufók, mint tudjuk!
Ja! És közben egy csomó látogatóm is volt. Először is Keri mamim, aki sokat segít Anyának. (Nem tudom, miért nem nekem szól! Mosogatni, főzni én is tudnék már, azt hiszem. J) Aztán meg Ági néni és Karcsi bácsi a 9-ről. Utánuk pedig Zita és Gyuri keresztszülő-jelöltek. És közben már azt is tudom, mi az, hogy hó! Tegnap találtam az udvaron! Ti kaptatok már havat? Én most láttam először.
És tudjátok, milyen aranyos bátyuskám van? Egy csomószor idejön, megsimogat, megpuszil, hoz nekem enni, inni, kapok tőle sok játékot. Ma pedig meg is akart vizsgálni a doktor nénis táskájával. Tök ari! Asszem, nagyon fogom szeretni! Most pedig csodás estét és hetet kíván Nektek a 2 törpe: Anna baba és Márk manó
ui: Ugye megtaláljátok az új képeinket az és a oldalakon?
2008. november 19.
Halihó nagyvilág! Hazaértem! Itthon vagyok! Azóta csak eszem és alszom nagyokat! Na meg néha rábámulok Apára és a Bátyuskámra. Milyen érdekes! Vajon hol voltak eddig? No mindegy. Ha gondoljátok, nézzétek át az oldalakat ismét, bővültünk jelentősen. Megtaláljátok az összes újdonságot? Jó keresgélést mindenkinek! Puszi: Anna baba és Márk manó
2008. november 16.
Hát ez a nap is elérkezett! Itt van Anna, a pici kis Tündérkirálynő! Ugye Ti is vártátok már nagyon! Mert én is! Mondtam is Apának, hogy túl nagy a férfi uralom a háznál, szerezzen Nekem egy hugicát! S lám, megtörtént! Ma reggel arra ébredtem, hogy Anya és Apa nincs itthon, Keri mami vigyáz rám. Valami olyasmit próbált bemagyarázni Nekem, hogy most éppen a kórházban vannak. Ugyan már! Ki hiszi ezt el? Minek kórházba menni, ha senki sem beteg?! Láttam én bizony, hogy az ősök tegnap nagyon bújták a Tesco újságot! Biztosan valami jó nagy leárazás volt hugicákból, s most rohantak beszerezni egyet! Még hogy kórház! Ha - ha - ha! Jó vicc!
No mindegy. Egyelőre nem szólok nekik a dologról, gondolják csak ezt, hogy elhiszem ezt a maszlagot. Hogy meglepődnek majd, ha hamarosan kérdőre vonom Őket! Nem szép dolog ám így átverni a kisebbet! Csak azért, mert én egyedül nem tudok eljutni a boltba hugicát venni, még senki se higgye azt, hogy mindent el is hiszek! De majd egyszer tisztázom Velük a dolgot, az biztos ám! Addig is legyetek jók, vigyázzon Mindenki Mindenkire!
Hamarosan újfent jelentkezem!
Addig is sok puszit küld: Márk manó
2008. november 12.
Sziasztok Skacok!
Ugye, ismerős még ez a köszöntés?
Képzeljétek! Hamarosan megérkezik a kishúgom! Neki készítjük Apával ezt a helyet, hogy mindenki minél gyorsabban megismerhesse Őt is!
Kérlek, várd az sms-emet továbbra is türelemmel, és látogass vissza gyakran ide! Ígérem, igyekezni fogunk, hogy mindig aktuálisak legyünk!
Addig is további szép napot kíván Nektek: Márk manó
Utolsó módosítás: 2009. január 22.